1940. körül már hideg volt, de a hó még nem érkezett meg. Nem fehér még a tanya világ, sivár a rét, a fa levelét elsodorta a száguldó szél. A tanyák kürtői eregeti a füstöt, hogy meleg legyen a házban. A közelebbi tanya udvarában nagyokat csattog a fejsze, valaki fát vág és ölbe viszi fészerbe.
Bodrogi Istvánék erekközi tanyáján, nagy nap van. Disznó vágás van, összejött a család. (A kutyus is oda sendergett a vastag illatra.) Mindenki dolgozik, a kép mutatja, hogy szedik szét a nagytestű malacot. Lesz most a családnak mit enni, mivel a Karácsony is sietve közeleg, legyen mi az asztalon bőségesen.
De legyen mit elrakni is a malackából. Zsírt rakják a bödönbe, füstölik a szalonnákat, combokat, amelyeket a kamrába aggatják. Abált szalonna is lesz, de az üstben serceg már a tepertő is. Töltik már a kolbászt, a hurkát.
Délután már mindent tisztítanak, fazekat, lábasokat és amit még kell.
Ám készül már az esti vacsora is.
A képet Bodrogi Sándor népművész készítette fiatal korában, a képek megmaradtak.
Sajnos nem tudom pontosan a neveket, de Bodrogi Sándornak ott van az édesanyja, a kucsmás Bodrogi István pedig az édesapja.
