Keglevichek nyomában XXVI - Egy öreg fa…

A  kép egy családi fényképes albumban van és a kép alatt van ez a szöveg, ide írom, jobban lehet olvasni. 

„A százados öreg akácfa (belül már üres) amely mellé lett eltemetve gr. Zichy Elek négyes fogatából egyik lova, amely megérkezéskor kimúlt. A gazdája Dunántúlról sietett, hogy kezét kérje meg a szépséges Keglevich Margitnak de siker nélkül. (utóbb gr. Almásy Kálmánné). Bátyja, Gábor a fára írta a vas abroncsra, amely összetartotta, hogy szét ne essen: Itt nyugszik Zichy Elek "Kozák"-ja, amely megtette az utolsó utat, de hiába! 1870.”

Örömömre, Keglevich Miklós Amerikából küldött több képet, így tovább kicsit feléled a Keglevich család és az egreskátai kastély. 

A százéves akácfa, a kastély bal szárnya mögött élte az életét. Az árnyék mutatta meg a fa honlétét.

Egy képeslap Nagykátáról

Több múló évtizedek óta pihen e képeslap a ládikában. Most kihúztam a szoba fényére, mosollyal rám nézett, én meg nagyon örültem neki.

Meg is mutatom ezt a kedves, de idős képeslapot, melyre régi időkben üzeneteket írtak, vagy távoli üdvözleteket küldtek a kedvesnek, a barátoknak, vagy netán a családnak. Nagyon beindult ez az újdonság, vásárolták az emberek és dobták a postaládába.

A képeslapok úgy az 1800-as évek vége felé bukkantak elő. Hivatalosan az 1878. évben Párizsban, a nemzetközi postakonferencián fogadták el postai küldeményeknek.

A magyar képeslapkiadás 1896-ban a millenniumi sorozattal indult el.

Az "Üdvözlet Nagy-Kátáról" képeslapot 1899. október 24-én, kedden írták meg.

Ezen képeslapon csak kevés írásra gondoltak a gyártók, de az nem igen vált be, mert sokat írtak minden kicsi üres területre. Látszik ezen a képen.

A lap másik oldalán nem volt szabad írni, mert ott csak a címet írhatták.

A réges-régi képeslapok ritkán bukkannak fel, egyszerűen eltűnnek.

A képeslap készítője: Rigler r.t. Budapest.