Arra gondoltam, hogy térképen nem mindenki ismer mindent.
Így ismét mesélek azokról amelyek érdekesek.
Sok-sok ezer években vetettek már a földekre gabonákat. (A történelemben i.e.8000-10000 évet írnak.) A magok megértek, de hogy hogyan őröltek? Először kövekkel, de a rómaiak ügyesek voltak, vízimalmot építettek. Már azt írták, hogy egy nap 4 mázsát őröltek, vízimalommal.
Nagykáta környékén elég sok gabonát termesztettek. De azokat meg is kellene őrölni, hiszen a kenyér a gabonából kezdődött. Kézzel-kővel nehéz volt a munka, nem lehetett örülni az őrölésnek. Addig-addig igyekeztek, hogy rájöttek, hogy a természet is tud segíteni. Tehát építettek, három fajtát. Mégpedig a vízimalom, a szélmalom és a szárazmalom. A pici víz, ér, patak, már ezeknek is ügyesen befogták az erejét és szépen pörög a vízikerék. ( Tápiónál volt a Nagykáta község vízimalma.)
A szélmalom építését a Hollandiából hozták, az ott tanuló református fiatalok.
A harmadik a szárazmalom volt. Aminek nem kellett sem a víz, sem szél.
Városunkban két szárazmalom működött. Az 1. számú két kerengő sátorral, a 2. számú malom, már három kerengősátorral dolgozott, az erő ott volt. A dolgozók, a lovak voltak, általában 2 vagy 3 ballagott körbe-körbe, annyit amit kellett. A lovak vagy tehenek - ami van - körben mennek és egy tengely átviszi a malomba a forgást. Ezáltal megindul a malomkerék és többi mozgás is, idővel megdagad a zsák, tele liszttel.
Az 1. számú malomnak két kerengő sátora volt és köztük két malom.
A 2. számú malomnak három kerengő sátora volt, ott három malom létezett.
Amikor az áram megjelent, eltűntek a szárazmalmok, az áram hajtotta a nagy zúgó malmokat.
Szép hazánkban csak egy városban maradt még a szárazmalom, amely működik is. Szarvas városában.
Az 1863-as malomösszeírás szerint az országban 7966 szárazmalom működött.
